Libás versek gyűjteménye
Márton napi versek, libás versek gyűjteménye libákról, ludakról – nem csak Márton napra:
Liba
(Osváth Erzsébet)
Egész családommal
jöttem el hozzátok.
Hat kicsi libuskám
kíváncsi volt rátok.
Látom, csodálkoztok,
hogy mind olyan egyforma.
Selymesek, pelyhesek,
egyiknek sincs tolla.
De a természetük
igen különböző:
ez az első, gö-gö,
örökké siető.
A második gü-gü,
lusta s mindig éhes.
Nem bírja kivárni,
míg az ebéd kész lesz.
A harmadik go-go,
szófogadó, szerény,
de egyikőtök sem
járna túl az eszén!
A negyedik gu-gu,
lármás, mindig gágog.
Sokszor veri ki
a szemünkből az álmot.
Az ötödik gá-gá,
ő a legszebb hangú.
Irigyli is érte
a károgó varjú.
A hatodik gi-gi,
otthon marad gyakran,
örökké parancsol
a csacsogó patakban.
Liba pék
(Weores Sándor)
Haragos a liba pék,
A kenyere odaég.
Liba pék, te liba pék, gyere, liba pék!
Ha kisasszony volnál,
Nem morognál,
Lágy meleg cipóért
Kicsi fehér fejkendőben
Kényesen hajolnál!
Ma dühös a liba pék:
Csuda-sok a potyadék,
A perece nem elég,
Kenyere meg odaég.
Liba pék! Szegény liba pék!
Ha menyecske volnál,
Nem búsulnál,
Három derék péklegényed
Fűtené a kemencédet,
Királyasszony volnál!
Liba pék!
A te bajod is elég!
Liba pék!
A kenyered odaég!
Libanóta
(Juhász Magda)
Gágog a sok kis liba gá-gá-gá,
ráfelel liba mama gá-gá-gá,
a nap is rájuk nevet ,
oly vidám ez a sereg ,
mond te is utánuk , hogy gá-gá-gá!
Gágognak hajnal óta gá-gá-gá,
szép ez a liba nóta gá-gá-gá,
meglátod te is tudod ,
ha velünk együtt fújod ,
mond te is utánunk , hogy gá-gá-gá!
Jóbarátaink
(Gazdag Erzsi)
Libám lábán sárga csizma,
gúnár-varga rámán varrta.
Abban megy a liba bálba.
Harminchárom liba várja.
Liba-bálban, vízi bálban,
csupa-csupa vízi tánc van.
Ott forognak, ott sürögnek,
ha megunják, megfürödnek.
Libanátha
(Verseghy Erzsébet)
Lúdanyónak könnye pereg,
kislibája nagyon beteg.
Megfázott a csupasz lába,
mezítláb ment óvodába.
Jó mamája borogatja,
forró teával itatja,
meg is gyógyul harmadnapra,
holnapután vasárnapra.
Hétfőn reggel korán költik,
tó vizében megfürösztik,
csizmát húznak lúdtalpára,
úgy küldik az óvodába.
Lúd
(Hajnal Anna)
Bukik, mosdik, tollászkodik,
piros csőrrel hivalkodik,
fürdik a lúd,
hófehér,
tiszta ő, ha vízhez ér!
Fehérséges, szürkeséges,
méltóságos, fürgeséges,
társaságban beszélgető,
fontoskodva lépegető,
hazafelé öntudattal,
gőgös hölgyi mozdulattal
ideszól, odaszól
kacér bóbita alól.