Martonnap.com

 

Szent Márton élete

Márton napi szokások

Márton napi ételek

Márton nap története

Márton nap ünnepének napja november 11. Franciaország védőszentje, Szent Márton temetésének napja. Szent Márton 397. november 8-án hunyt el, 3 nap múlva, november 11-én Tours-ban temették el, sírja felett kápolnát emeltek.

Szent Márton nevével gyakran találkozunk Magyarországon, az ország egyik védőszentjének tartják. Ez nem a véletlen műve hiszen Szent Márton a mai Magyarország területén, Savariaban (ma Szombathely), a Római Birodalom Pannónia provinciájában született, 316-ban. Gyermekéveit nagyrészt Itáliában nevelkedett, ahol korán kapcsolatba került a kereszténységgel. Szülei nem támogatták ebben. Felnőttként Márton katonaként szolgált a Római Birodalomban. Egyik útja során Franciaországban odaadta köpenyének egy részét egy hidegtől didergő koldusnak, és aznap éjjel megjelent neki álmában Jézus, a megsegített koldus képében. Ennek hatására felvette a kereszténységet, tovább nem szeretett volna harcolni keresztényként és papnak állt. Már életben híressé vált jótettei miatt, csodás gyógyulások miatt, így Mártont püspökké választották, de a tisztséget nem akarta vállalni, inkább a szerényen szeretett volna tovább élni, ahogyan addig is remeteként, az embereket tanítva. Ezért inkább elbújt egy libaólba, de a libák óriási ricsajt csaptak, így megtalálták Mártont, s kinevezték püspökké, mely tisztségét élete végéig gyakorolta, ugyanúgy mint a pogányok térítését. Ő alapította Európa első szerzetes kolostorát. Temetésének napján, november 11-n ma is Szent Mártonra emlékezünk. Márton napjához rengeteg népszokás kapcsolódik, nem csupán Magyarországon de szerte Európában is. Legismertebb és leginkább elterjedt hagyomány a Márton napi libalakoma szokása.

Márton napi libalakoma eredete

“Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik” tartja a mondás. A népszokás úgy tartotta, minél többet esznek ezen a napon, annál erősebbek lesznek. Ugyanezen a napon, november 11-én volt az újbor kóstolásának az ideje is. Az étkezéshez kapcsolódó Márton napi szokások római időkre nyúlhatnak vissza. November 11-e a naptárban ősidők óta a téli évnegyed kezdő napja: ekkor megkóstolták az új bort és az új termést. Annak érdekében, hogy a bőség megmaradjon és a következő évben is jó termés legyen óriási eszem-iszomot tartottak. A rómaiak Aesculapiust, az orvosistent ünnepelték ilyenkor, s ludat öltek tiszteletére, amelyet el is fogyasztottak.

A Márton napi liba lakomáról szóló első feljegyzés a 18. század elejéről származik. Szent Márton napja jelentette a paraszti gazdaságokban az év végét, ilyenkor zárták le az éves gazdasági munkákat, elszámoltak a juhászokkal, béresekkel, a cselédek megkapták éves járandóságukat. Ráadásként egy libát is kaptak. Megkezdődhetett a téli pihenő időszaka.

Szent Márton naphoz rengeteg népszokás kapcsolódik, nem csupán Magyarországon, de szerte Európában is. A liba mellcsontjából például ezen a napon az időjárást jósolták meg. Ha a csont fehér és hosszú volt, havas telet jelzett, ha pedig barna és rövid, az sáros telet ígért.